Yukiko 1 Fejezet~

-Kelj fel Yukiko!-ugrált SooHee és Shigeko az ágyamon.

-Ne szívassatok már!-nyüszögtem és próbáltam minél távolabb kerülni tőlük, addig addig másztam arrébb amíg le nem tranyáltam az ágyról.-Franc essen bele!-nyüszörögtem a padlón fekve.

-Szóltunk hogy kelj fel.-nézett utánam a két jómadár.

-Csak keljek fel innen!-fenyegettem őket.

-Drágáim! Reggeli!-kiabált Soyun, vagy is anyu.

-Megyünk!-kiabált vissza Shigeko és már rohant is.

-Zabagép...-morogtam az ágy mellől és felkeltem. Gyorsan magamra kaptam egy fekete macskanadrágot, egy fekete magassarkú cipővel és egy terepmintás hosszított pólóval. Hajam kifésültem és mentem a két bolond után.-Jó reggelt!-köszöntem mindenkinek, NamWoo pedig mosolyogva tette le az újságot.

-Jó reggelt Csipkerózsika.-mosolygott és belekortyolt a kávéjába.

-Neked is.-huppantam le a helyemre SooHee mellé-Ti pedig mehettek gyalog!-morogtam és a két húgomra sandítottam.

-Csak nem megint ők keltettek?-kuncogott Soyun és letett elém egy tányér omlettet, sok zöldséggel és szójaszósszal.

-De...-néztem csúnyán rájuk. Shigeko teletömött pofival pislogott rám miközben lógott ki a szájából a kaja. Valahogy nem tudok rájuk haragudni, pedig néha seggbe billenteném őket-Na jó!-sóhajtottam egyet-Viszlek titeket kocsival...

-Engem nem kell.-vigyorgott SooHee.

-Nem mehetsz autóval!-szólt rá Soyun én meg elröhögtem magam.

-De miéééért??-húzta el nyüszörögve a szavakat Hee.

-Mert nem hiányzik hogy elüss valakit!-kortyolt bele NamWoo újra a kávéjába én pedig már majdnem lezúgtam a székről annyira röhögtem.

-Szemétség!-duzzogott Hee.

-Majd engedem hogy vezess!-suttogtam nehogy meghallja bárki is.

-Wííhh!-kezdett örülni és apánk ránk sandított. Angyalka arcot vágva ettük meg a reggelit.

-Na én megyek! Este jövök!-állt fel apu és mind a hármónk fejére egy-egy búcsú puszit nyomott. Minden reggel ez a rutin, már valahogy hiányozna ha nem ez lenne. Végül anyunak adott egy csókot és elment.

-Szia.-köszöntünk el tőle kánonba, majd miután Shigeko belapátolta a második reggelijét befejeztük mi is. Táskáinkért felmentünk a szobáinkba, vállamra vettem a szíját és lerohantam az ajtóhoz. A slusszkulcsomat kivettem a tálból ahol tartjuk s vártam a többiekre. SooHee leopárd gyorsasággal vágódott ki mellettem az ajtón és kikapta a kezemből a kulcsot. Shigeko lajhárt megszégyenítő lassúsággal vánszorgott el mellettem miután elköszönt Soyuntól. Én is elköszöntem, majd beültem az anyós ülésre. SooHee kifarolt, majd mentünk a sulihoz.

-Vigyázz az autómra ember!-parkolt le. Kiszálltunk az autóból én pedig elvettem a slusszkulcsot. Az iskola ajtaja mellett hatalmas tömörülés volt, ez azt bizonyítja hogy az iskola „menői” vannak jelen. Fejem magasra emelve büszkén sétáltam el mellettük.

-Sziasztok lányok!-köszönt oda mosolyogva JungSoo.

-Hali!-köszöntem vissza és bementem. Bent elköszöntem a két húgomtól és mentem az osztályom felé. A hideg kiráz ezektől az emberektől. Bevágódtam a leghátsó padba és a fejhallgatóm a fejemre téve próbáltam nem létezni. JungSoo a padomra ülve jelezte hogy itt van.

-Mizujs?-vigyorgott mint egy tejbe tök.

-Shigeko és SooHee keltett.-forgattam meg a szemeimet miközben kikapcsoltam a zenét.

-Na akkor képzelem!-nevette el magát, mire minden csak ránk nézett. Féltékeny pillantásokat sugallva felém, körülbelül meg tudnának ölni.

-Na igen.-kuncogtam én is.

-Délután jössz a pályára?-kíváncsiskodott pár pillanat múlva.

-Még szép!

-Na ezt már szeretem!-vigyorgott és elment a helyére. Bírom a fejét LeeTeuknek! Nagyon kedves és vicces. Habár a padtársáról nem ilyen véleménnyel vagyok. Kim JongWoon... Egocentrikus idióta, aki azt hiszi hogy minden csajt megkaphat akit csak akar. Azóta utáljuk egymást mióta ide jöttem és megpróbált felszedni. Persze nem sikerült neki, ezért eléggé csúnya nézéssel méreget azóta. Most is szúrós pillantást vetett rám, hajam félrelökve, felemelt fővel álltam fel, mivel bejött a tanár. Az órák unalmasan teltek és már alig vártam hogy a pályára érjek. Az utolsó csengőszóra, felpattantam és már rohantam is ki. Az autóba vágódva imádkoztam minél hamarabb érjenek ki ezek a tyúkok mert itt hagyom őket. Miután megérkeztek versenyautó gyorsasággal száguldottam haza, s beköszönve rohantam a motoromhoz. Felpattantam imádott járművemre s már otthon sem voltam.

Yukiko szobája

Yukiko Audi RS4-ese