- Reggelt! -pusziltam körbe az ősöket meg a nővéreimet.
- Jó reggelt Kincsem. Hogy aludtál? -kócolta össze a haja NamWoo.
- Jól,de ne piszkáld a hajam. -simogattam a fejem tetején a loboncom,mert úgy állt mint a széna kazal.
- Lányok! Ma előbb haza kell érnetek. -szólt anyu.
- Mi? Miért? -akadt ki Yukiko.
- Mert ki kell vinni a meghívókat.-mondta anyu,és valami papírokat vett elő.
- Azok mik? -állt fel Shigeko.
- A lista,hogy ma mit főzünk a vendégeknek. -mondta apa.
- Minek? -néztem rájuk.
- Apukátoknak a cégnél nagy bevétel lett,s NamWoo úgy gondolta megünnepli ezt. -mosolygott anyu.
- És,miért nem mehetünk addig a magunk dolgára? -nézett anyura Yukiko.
- Mert egy család vagyunk,és nektek is kötelező szép ruhába elegánsan kiöltözni! -mondta apa.
- Hé! Álljon meg a menet! Én? Meg a szép ruha? Elegáns? Ti melyik bolygóról jöttetek? -néztem az ősökre.
- Kibírjátok! 4 órár mindenki itthon lesz! -mosolygott apa.
Shigeko csak tömte a fejét,és megpróbálta kiverni talán,hogy ki kell öltözni és együtt kell vad idegen emberekkel "bulizni". Yukiko a kocsijába szállt,és mellé ültem,és Shigeko pedig mögénk. Elindultunk és a suliba mentünk.
- Én nem kenem ki magam. -vágott a falba Yukiko.
- Nyugi már! Én haza se megyek! -jelentettem ki.
- Héh! Ha mi szenvedünk akkor te is! -csípett oldalba Shigeko.
- Kösz a szeretetet. -puffogtam.
- Lányok,nekem mennem kell....-türelmetlenkedett Yukiko.
- Mi? Hová? -mondtuk egyszerre Shigeko-val.
- JungSoo vár. -mutatott a távolban lévő fiúra.
- Na menj te Júlia! -nyaggattuk Yukiko-t,gyorsan adott mind a kettőnknek puszit és elment ahhoz a bizonyos JungSoo-hoz.
- Remélem nem lesz nagy felhajtás! -sóhajtott Shigeko.
- Hát apát ismerve .... -húztam a szám.
- Semmi jóra nem számíthatunk! -mérgelődött Shigeko.
- Neked kell valami sportot kitalálni mert hó nélkül te begolyózól,lányom! -mosolyogtam rá,és megöleltem.
Tudom,hogy nem vagyunk vérszerinti tesók,és nincs köztünk semmi más kötelék,csak az,hogy én szeretem a két nővérem. Ők megértenek,és együtt remélhetőleg átvészeljük a bulit,és sikeresen találunk valami sportot Shigeko-nak,mert ha nem,szegény lány begoklyózik. Neki a hó az élete része úgy mint nekem a kcosi vagy Yukiko-nak a motor. Elváltunk egymástól és az osztályomba mentem.
Unalmasan végigültem minden órát,és Jimin nem szállt le rólam. Már megint elővette a perverz énjét,és ha hangoskodott a vonalzóval ütöttem.
- Végre! -sóhajtottam mikor megszólalt a csengő.
- Örülsz,hogy megszabasulsz tőlem? -nézett rám Jimin.
- Nem,de ma haza kell érnem időbe! -válaszoltam komolyan.
- Persze...-nem hitt nekem.
- Ha hiszel nekem ha nem,én ma ár órára megyek csak ki a pályára,aztán robotolok haza a bulihoz!
- Bulit szervezel nélkülem? -pislogott.
- Jimin! Ez nem olyan buli. Apám céges bulija,tehát befoghatod! -kaptam fel a táskám és kimentem a teremből.
A folyósón végighaladva épp a lécsőhöz akartam befordulni,mikor valaki lefejelt.
- Nem látsz? -néztem fel és Donghae volt az.
- Bocsi,de te jöttél nekem. -nézett rám.
- Persze! Még a te hibád is az én saram?
- Felvágták a nyelved kiscsaj! És ha ma kijössz szétverlek!
- Hűha! De félek! Inkább vegyél szemüveget,aztán utána jártasd a szád. -kerültem ki,és otthagytam.
Yukiko és Shigeko már a kocsiban várt. Látták rajam,hogy ha most nem robbanok fel,akkor valami égi csoda segített rajtam.
- Kivel kaptál össze? -nézett rám Shigeko.
- Donghae..-sóhajtottam.
- Mert? -indította be a kocsit Yukiko.
- Lefejel utána még én vagyok a hibás,és ráaásul fenyegetőzik! Én elverem de úgy a pályán,hogy ottmarad. -puffogtam,és Yukiko hazavitt minket.
Azonnal a szobámba rohantam,és NamWoo nézett rám,mint a húggyozó disznó. Átöltöztem,és lementem. A slusszkulcsot elvettem a helyéről és már mentem is a pályá. Dühöngtem és az adrenalin dolgozott bennem rendesen. Szinte szét akart tépni belülről a méreg,és Donghae szavai a fejemben vízhangoztak,mintha csak valami istenség lenne a gyagyás. Mikor a pályára kiértem,már ott volt Jimin és Donghae is. Mind a két srác a kocsinak nekitámaszkodva várt. Jimin-hez hozzá se szóltam,és Jin egyből tudta mi van.
- Ha most versenyzel bármelyikkel,akár az életedbe is kerülhet. -kapta el karom.
- Nem érdekel!
- Tényleg? Akkor nem lesz több kocsizás! Az adrenalin dolgozik benned,akkor legalább légy erős és uralkodj magadon.
- De mind a kettőt porba taposom! -sziszegtem és Jin elengedett.
- Hát eljött a kisasszony. -mosolygott ördögien Donghae.
- Porba taposlak,nyugi. -néztem fel rá.
- Akkor hajrá! -szállt be a kocsijába.
Én is beszálltam,és a rajthoz álltunk. Most Jimin indított minket,s elindultunk. A kanyaroknál éppen hogy bent tundtam tartani a kocsit,hiszen mindig kiszorított,és nem akarok zuhanni,így sikeresen visszafogtam a kocsit. A célegyenesenben már viszont valami kattant a kocsiban. Megijedtem,mert nem tudtam mi volt az. A fék nem működött. Hiába tapostam a pedálra,semmi. Próbáltam a kéziféket,de az meg beragadt. A gáz viszont lent maradt,és a rugó nyom nyomta vissza. Megnyertem a versenyt,s mivel nem bírtam lefékezni,kicsatoltam magam. Jin hangját hallottam utoljára a fejemben,és egy hatalmas puffanással nekimentem a fának. Hatalmas zuhanás történt a testemen. Mintha le akartak valahonnan lökni. A fejem bevágtam a kormányba,s a kezem pedig valahová beszorult és roppant egy nagyot. A bukósisak megvédte a fejem,de viszont a karom égtelenül fájt. A motorháztető felnyitódott,és füstölgött. Ennyi amire emlékszem. Aztán pár kéz,és az,hogy valami furcsa módon,de kapok levegőt,és innentől még érezni sem éreztem. Teljes képszakadás történt a fejemben.
Mikor kinyitottam a szemem egy puha valamin feküdtem. Nem voltam tisztában,hogy hol vagyok. A fejem fájt,és a karom is. A lábaim megúszták,de nem éreztem semmit. Homályosan láttam mindent,így lehunytam a pilláim. Aztán kinyitottam és Shigeko és Yukiko ült mellettem.
- Felkelt! Anyu! Apu! Felkelt! -hallottam Yukiko hangját.
- Végre! -jött oda NamWoo.
- Mi történt? -néztem rájuk hülyén.
- Jimin felhívota Shigeko-t,hogy nekiemntél a fának,mert a fék elromlott. Odamentünk és elvittünk a sürgősségire. Ott a karodat begipszelték és a fejed megvizsgálták. Nincs agyrázkódásod,csak sokkot kapták. -magyarázta Yukiko.
- Ahha...-válaszoltam mint aki ért valamit.
- Soha többé nem mehetsz a pályára! -jelentette ki SoYun.
- De anyu! -akadt el hangom.
- Nem! Majdnem ottmaradtál! Ha Donghae és az a másik fiú ki nem húz a kocsiból akár komolyabb bajod is lehetett volna. -magyarázott anyu.
- Sosem fogod megérteni,hogy nekem a kocsi a mindenem? Ahogy a nővéreimnek is a saját sportjuk? Mindentől eltilthatsz,de akkor velem ne állj szóba! -rohantam fel a szobámba és bezártam az ajtót,majd sírva az ágyra dőltem.
El akarnak attól tiltani ami nekem az életem. Ha nem lenne kocsi én bediliznék,és tuti valami elmegyógyintézetben végezném. SoYun fel sem fogja mit mondott most. Csak zokogtam,és valaki kopogott.
- Hagyj békén. -szipogtam.
- Legalább minket engedj már be! -halottam meg Shigeko hangját.
Felálltam és kinyitottam nekik az ajtót,és bejöttek. Én visszabújtam a takaró alá,és folytattam a félbeszakadt sírást.
- Túl fogod élni! -simogatta a hátam Yukiko.
- Nem! Nem fogom. -dörmögtem a paplan alatt.
- De igen! -szált rám Shigeko.
- Nem! Nem fogom. Te még bírod hó nélkül mert erős vagy,de én nem vagyok az! -bújtam vissza a paplan alá,mert a mondatig kimásztam rejtekemből.
- Nézd. Ki fogod bírni. Lejössz segítesz feldíszíteni a lakást,és az udvart,s miután elmentek a vendégek kiviszlek a pályára jó? -húzta le fejemről a takarót Yukiko.
Nem válaszoltam csak bólogattam és megöleltem a két nővérem. Lementem és nekiálltam dísziteni. Mindent úgy csináltam ahogy a nővéreim mondtak. Anyámhoz és apámhoz nem szóltam. Egy darabig nem is fogok. A házat szépen feldíszitettük. A függönyökre konfektit szórtunk és kis színes szallagokkal felfuttattunk sok mindent. Kint az udvaron a garázst körbe tettük virágokkal,s a kiülőket is lemostuk,hogy tiszta székek legyenek. Az asztalra vágtunk asztal terítőt,s elkezdtünk megteríteni. Anyu a sütiket csinálta és Shigeko segített neki. Yukiko a tányérokkal és étkészletel rohangált míg én a locsolót zártam el,és a fákra is tettem díszeket.
Yukiko egy elegáns kék ruhát próbált meg.
- Ez jó lesz? -jött ki a próbafülkéből.
- Tökéletes! -néztünk rajta végig.
- Akkor ez az enyém. Nektek van valami? -nézett ránk.
Én a fekete ruháknák bóklásztam hátha találok valami elfogadhatót,amire még azt mondom,hogy: "Felveszem".
Shigeko a lila ruháknál keresgélt,és Yukiko segített mind a kettőnknek nézni valami ruhát. Én vagy 5töt próbáltam,de mind nagy volt rám. Tényleg hízó kurára kellene mennem. Shigeko egy lila ruhánál lefagyott. Odamentem,és mikor kivette azt hittem lepetézek. Gyönyörű volt,és neki szerintem tökéletes lenne. Felpróbálta,és neki jól is állt,s nem állt ki a derekától 20 méterre. Neki nagyon jól állt,s már csak én maradtam. A lányok mindent beleadtak,míg végül meg nem találtak nekem egy elég rövid de vonzó fekete ruhát.
- Csajok! Én ezt fel nem veszem! -jöttem ki a próbafülkéből.- Most mé'? -nézett rám Yukiko.
- Mert kint van belőle szinte mindenem! -akadtam ki.
Jót nevettek rajtam és megvettük a ruhámat.
Átmentünk egy cipőboltba és mindenki vett magának valami magassarkú cípőt. Shigeko feketét vett ahogy én is,s Yukiko pedig kéket.
Innen átmentünk egy fodrászszalonba. A két lány szépre megcsináltatta a haját,én csak egyszerűen kivasaltattam és felkötöttem. Otthon anyu büszkén nézett rjatunk végig,mikor lementünk a ruháinkba a földszintre. Apu is kiöltözött és anyu is. Aztán elkezdtük kipakolni a kaját. Kezdett sötétedni,s apu meg Shigeko meggyújtották a fáklyákat. Mi Yukiko-val még szivattuk egymást picit,aztán halottuk ahogy a kaput elhúzzák,s láttuk ahogy kocsilámpák fénye megvilágítja az udvart. 5 kocsi jött. Mindegyik fekete. Egy BMW,WV,Ferrari,Maserati és egy gyönyörű Audi. Kiszálltak belőlük,és láss csodát szmokingban érkezett DongHae. Egy másik srác is vele jött,s Ő is szmokingban volt. Apu munkatársai egyből odamentek az ősapánkhoz,és a két fiú odajött hozzánk.
- Sziaszotk lányok. -köszönt az ismeretlen fiú.
- Donghae? -néztem rá.
- Te itt? Csak nem apuci pici lánya vagy?
- Fulladj meg! -rángattam volna el Yukikot de lekötötte ez a srác.
- Látom Yesung leköti a kiscsajt. -mosolygott Donghae.
- Ne merj a közelembe menni! -mérgelődtem.
- Soo! -jött utánam Donghae. - Legalább jól vagy? -nézett szemeimbe.
- Azon kívül,hogy eltört a karom és a nyomomban lihegsz,tök jól vagyok! -mérgelődtem.
- A kocsidat Jin átnézte,és a fék beragadt. Valami elszakadt. Mit csináltál te vele?
- Semmit. És kérlek hagyj békén. -akartam elmenni,de nem engedett.
- Ma elég sokáig itt leszünk,tehát van időm megszeretettetni magam veled. -kacsintott és apuhoz ment.
- Yukiko! -kiáltottam nővérem nevét.
- Hagyjad! Most pasizik! -jött oda Shigeko. - Amúgy,mivan?
- Én megölöm Donghae-t.
- Naaa! Ne puffogj. Ez az Eunhyuk gyerek se kutya,és engem nem zavar. Ha picit erőszakoskodik leütöm. Ennyi. Na megyek,mert a merőkanalat még ki kelll hozni! -rohant be a házba Shigeko.
Én is odamentem az asztalhoz,és a gyertyákat épp Donghae gyújtotta meg. Leültem és Ő meg mellém,s mindenki nekiállt enni,mitán apu elmondta a pohárköszöntőjét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése