SooHee 5.fejezet

Reggel ruhába keltem. Szóval mégsem bírtam elvonszolni magam a fürdőbe. Hát akkor most megteszem. Gyorsan kikapartam magam az ágy melegéből,s a fürdőbe vettem az irányt. Mikor lezuhanyoztam,már vettem is fel egy laza ruhát,és lementem.
- Reggelt! -pusziltam körbe az ősöket meg a nővéreimet.
- Jó reggelt Kincsem. Hogy aludtál? -kócolta össze a haja NamWoo.
- Jól,de ne piszkáld a hajam. -simogattam a fejem tetején a loboncom,mert úgy állt mint a széna kazal.
- Lányok! Ma előbb haza kell érnetek. -szólt anyu.
- Mi? Miért? -akadt ki Yukiko.
- Mert ki kell vinni a meghívókat.-mondta anyu,és valami papírokat vett elő.
- Azok mik? -állt fel Shigeko.
- A lista,hogy ma mit főzünk a vendégeknek. -mondta apa.
- Minek? -néztem rájuk.
- Apukátoknak a cégnél nagy bevétel lett,s NamWoo úgy gondolta megünnepli ezt. -mosolygott anyu.
- És,miért nem mehetünk addig a magunk dolgára? -nézett anyura Yukiko.
- Mert egy család vagyunk,és nektek is kötelező szép ruhába elegánsan kiöltözni! -mondta apa.
- Hé! Álljon meg a menet! Én? Meg a szép ruha? Elegáns? Ti melyik bolygóról jöttetek? -néztem az ősökre.
- Kibírjátok! 4 órár mindenki itthon lesz! -mosolygott apa.
Shigeko csak tömte a fejét,és megpróbálta kiverni talán,hogy ki kell öltözni és együtt kell vad idegen emberekkel "bulizni". Yukiko a kocsijába szállt,és mellé ültem,és Shigeko pedig mögénk. Elindultunk és a suliba mentünk.
- Én nem kenem ki magam. -vágott a falba Yukiko.
- Nyugi már! Én haza se megyek! -jelentettem ki.
- Héh! Ha mi szenvedünk akkor te is! -csípett oldalba Shigeko.
- Kösz a szeretetet. -puffogtam.
- Lányok,nekem mennem kell....-türelmetlenkedett Yukiko.
- Mi? Hová? -mondtuk egyszerre Shigeko-val.
- JungSoo vár. -mutatott a távolban lévő fiúra.
- Na menj te Júlia! -nyaggattuk Yukiko-t,gyorsan adott mind a kettőnknek puszit és elment ahhoz a bizonyos JungSoo-hoz.
- Remélem nem lesz nagy felhajtás! -sóhajtott Shigeko.
- Hát apát ismerve .... -húztam a szám.
- Semmi jóra nem számíthatunk! -mérgelődött Shigeko.
- Neked kell valami sportot kitalálni mert hó nélkül te begolyózól,lányom! -mosolyogtam rá,és megöleltem.
Tudom,hogy nem vagyunk vérszerinti tesók,és nincs köztünk semmi más kötelék,csak az,hogy én szeretem a két nővérem. Ők megértenek,és együtt remélhetőleg átvészeljük a bulit,és sikeresen találunk valami sportot Shigeko-nak,mert ha nem,szegény lány begoklyózik. Neki a hó az élete része úgy mint nekem a kcosi vagy Yukiko-nak a motor. Elváltunk egymástól és az osztályomba mentem.
Unalmasan végigültem minden órát,és Jimin nem szállt le rólam. Már megint elővette a perverz énjét,és ha hangoskodott a vonalzóval ütöttem.

- Végre! -sóhajtottam mikor megszólalt a csengő.
- Örülsz,hogy megszabasulsz tőlem? -nézett rám Jimin.
- Nem,de ma haza kell érnem időbe! -válaszoltam komolyan.
- Persze...-nem hitt nekem.
- Ha hiszel nekem ha nem,én ma ár órára megyek csak ki a pályára,aztán robotolok haza a bulihoz!
- Bulit szervezel nélkülem? -pislogott.
- Jimin! Ez nem olyan buli. Apám céges bulija,tehát befoghatod! -kaptam fel a táskám és kimentem a teremből.
A folyósón végighaladva épp a lécsőhöz akartam befordulni,mikor valaki lefejelt.
- Nem látsz? -néztem fel és Donghae volt az.
- Bocsi,de te jöttél nekem. -nézett rám.
- Persze! Még a te hibád is az én saram?
- Felvágták a nyelved kiscsaj! És ha ma kijössz szétverlek!
- Hűha! De félek! Inkább vegyél szemüveget,aztán utána jártasd a szád. -kerültem ki,és otthagytam.
Yukiko és Shigeko már a kocsiban várt. Látták rajam,hogy ha most nem robbanok fel,akkor valami égi csoda segített rajtam.
- Kivel kaptál össze? -nézett rám Shigeko.
- Donghae..-sóhajtottam.
- Mert? -indította be a kocsit Yukiko.
- Lefejel utána még én vagyok a hibás,és ráaásul fenyegetőzik! Én elverem de úgy a pályán,hogy ottmarad. -puffogtam,és Yukiko hazavitt minket.
Azonnal a szobámba rohantam,és NamWoo nézett rám,mint a húggyozó disznó. Átöltöztem,és lementem. A slusszkulcsot elvettem a helyéről és már mentem is a pályá. Dühöngtem és az adrenalin dolgozott bennem rendesen. Szinte szét akart tépni belülről a méreg,és Donghae szavai a fejemben vízhangoztak,mintha csak valami istenség lenne a gyagyás. Mikor a pályára kiértem,már ott volt Jimin és Donghae is. Mind a két srác a kocsinak nekitámaszkodva várt. Jimin-hez hozzá se szóltam,és Jin egyből tudta mi van.
- Ha most versenyzel bármelyikkel,akár az életedbe is kerülhet. -kapta el karom.
- Nem érdekel!
- Tényleg? Akkor nem lesz több kocsizás! Az adrenalin dolgozik benned,akkor legalább légy erős és uralkodj magadon.
- De mind a kettőt porba taposom! -sziszegtem és Jin elengedett.
- Hát eljött a kisasszony. -mosolygott ördögien Donghae.
- Porba taposlak,nyugi. -néztem fel rá.
- Akkor hajrá! -szállt be a kocsijába.
Én is beszálltam,és a rajthoz álltunk. Most Jimin indított minket,s elindultunk. A kanyaroknál éppen hogy bent tundtam tartani a kocsit,hiszen mindig kiszorított,és nem akarok zuhanni,így sikeresen visszafogtam a kocsit. A célegyenesenben már viszont valami kattant a kocsiban. Megijedtem,mert nem tudtam mi volt az. A fék nem működött. Hiába tapostam a pedálra,semmi. Próbáltam a kéziféket,de az meg beragadt. A gáz viszont lent maradt,és a rugó nyom nyomta vissza.  Megnyertem a versenyt,s mivel nem bírtam lefékezni,kicsatoltam magam. Jin hangját hallottam utoljára a fejemben,és egy hatalmas puffanással nekimentem a fának. Hatalmas zuhanás történt a testemen. Mintha le akartak valahonnan lökni. A fejem bevágtam a kormányba,s a kezem pedig valahová beszorult és roppant egy nagyot. A bukósisak megvédte a fejem,de viszont a karom égtelenül fájt. A motorháztető felnyitódott,és füstölgött. Ennyi amire emlékszem. Aztán pár kéz,és az,hogy valami furcsa módon,de kapok levegőt,és innentől még érezni sem éreztem. Teljes képszakadás történt a fejemben.

Mikor kinyitottam a szemem egy puha valamin feküdtem. Nem voltam tisztában,hogy hol vagyok. A fejem fájt,és a karom is. A lábaim megúszták,de nem éreztem semmit. Homályosan láttam mindent,így lehunytam a pilláim. Aztán kinyitottam és Shigeko és Yukiko ült mellettem.
- Felkelt! Anyu! Apu! Felkelt! -hallottam Yukiko hangját.
- Végre! -jött oda NamWoo.
- Mi történt? -néztem rájuk hülyén.
- Jimin felhívota Shigeko-t,hogy nekiemntél a fának,mert a fék elromlott. Odamentünk és elvittünk a sürgősségire. Ott a karodat begipszelték és a fejed megvizsgálták. Nincs agyrázkódásod,csak sokkot kapták. -magyarázta Yukiko.
- Ahha...-válaszoltam mint aki ért valamit.
- Soha többé nem mehetsz a pályára! -jelentette ki SoYun.
- De anyu! -akadt el hangom.
- Nem! Majdnem ottmaradtál! Ha Donghae és az a másik fiú ki nem húz a kocsiból akár komolyabb bajod is lehetett volna. -magyarázott anyu.
- Sosem fogod megérteni,hogy nekem a kocsi a mindenem? Ahogy a nővéreimnek is a saját sportjuk? Mindentől eltilthatsz,de akkor velem ne állj szóba! -rohantam fel a szobámba és bezártam az ajtót,majd sírva az ágyra dőltem.
El akarnak attól tiltani ami nekem az életem. Ha nem lenne kocsi én bediliznék,és tuti valami elmegyógyintézetben végezném. SoYun fel sem fogja mit mondott most. Csak zokogtam,és valaki kopogott.
- Hagyj békén. -szipogtam.
- Legalább minket engedj már be! -halottam meg Shigeko hangját.
Felálltam és kinyitottam nekik az ajtót,és bejöttek. Én visszabújtam a takaró alá,és folytattam a félbeszakadt sírást.
- Túl fogod élni! -simogatta a hátam Yukiko.
- Nem! Nem fogom. -dörmögtem a paplan alatt.
- De igen! -szált rám Shigeko.
- Nem! Nem fogom. Te még bírod hó nélkül mert erős vagy,de én nem vagyok az! -bújtam vissza a paplan alá,mert a mondatig kimásztam rejtekemből.
- Nézd. Ki fogod bírni. Lejössz segítesz feldíszíteni a lakást,és az udvart,s miután elmentek a vendégek kiviszlek a pályára jó? -húzta le fejemről a takarót Yukiko.
Nem válaszoltam csak bólogattam és megöleltem a két nővérem. Lementem és nekiálltam dísziteni. Mindent úgy csináltam ahogy a nővéreim mondtak. Anyámhoz és apámhoz nem szóltam. Egy darabig nem is fogok. A házat szépen feldíszitettük. A függönyökre konfektit szórtunk és kis színes szallagokkal felfuttattunk sok mindent. Kint az udvaron a garázst körbe tettük virágokkal,s a kiülőket is lemostuk,hogy tiszta székek legyenek. Az asztalra vágtunk asztal terítőt,s elkezdtünk megteríteni. Anyu a sütiket csinálta és Shigeko segített neki. Yukiko a tányérokkal és étkészletel rohangált míg én  a locsolót zártam el,és a fákra is tettem díszeket.

Miután mindennel készen lettünk anyu elküldött minket venni ruhát. Yukiko bevitt minket a városba,s egy üzletbe mentünk. A hányinger elkapott mikor a sok ruhát megláttam. Mind habos-babos vagy épp elegáns volt.
Yukiko egy elegáns kék ruhát próbált meg.
- Ez jó lesz? -jött ki a próbafülkéből.
- Tökéletes! -néztünk rajta végig.
- Akkor ez az enyém. Nektek van valami? -nézett ránk.
Én a fekete ruháknák bóklásztam hátha találok valami elfogadhatót,amire még azt mondom,hogy: "Felveszem".
Shigeko a lila ruháknál keresgélt,és Yukiko segített mind a kettőnknek nézni valami ruhát. Én vagy 5töt próbáltam,de mind nagy volt rám. Tényleg hízó kurára kellene mennem. Shigeko egy lila ruhánál lefagyott. Odamentem,és mikor kivette azt hittem lepetézek. Gyönyörű volt,és neki szerintem tökéletes lenne. Felpróbálta,és neki jól is állt,s nem állt ki a derekától 20 méterre. Neki nagyon jól állt,s már csak én maradtam. A lányok mindent beleadtak,míg végül meg nem találtak nekem egy elég rövid de vonzó fekete ruhát.
- Csajok! Én ezt fel nem veszem! -jöttem ki a próbafülkéből.
- Most mé'? -nézett rám Yukiko.
- Mert kint van belőle szinte mindenem! -akadtam ki.
Jót nevettek rajtam és megvettük a ruhámat.

Átmentünk egy cipőboltba és mindenki vett magának valami magassarkú cípőt. Shigeko feketét vett ahogy én is,s Yukiko pedig kéket.
Innen átmentünk egy fodrászszalonba. A két lány szépre megcsináltatta a haját,én csak egyszerűen kivasaltattam és felkötöttem. Otthon anyu büszkén nézett rjatunk végig,mikor lementünk a ruháinkba a földszintre. Apu is kiöltözött és anyu is. Aztán elkezdtük kipakolni a kaját. Kezdett sötétedni,s apu meg Shigeko meggyújtották a fáklyákat. Mi Yukiko-val még szivattuk egymást picit,aztán halottuk ahogy a kaput elhúzzák,s láttuk ahogy kocsilámpák fénye megvilágítja az udvart. 5 kocsi jött. Mindegyik fekete. Egy BMW,WV,Ferrari,Maserati és egy gyönyörű Audi. Kiszálltak belőlük,és láss csodát szmokingban érkezett DongHae. Egy másik srác is vele jött,s Ő is szmokingban volt. Apu munkatársai egyből odamentek az ősapánkhoz,és a két fiú odajött hozzánk.
- Sziaszotk lányok. -köszönt az ismeretlen fiú.
- Donghae? -néztem rá.
- Te itt? Csak nem apuci pici lánya vagy?
- Fulladj meg! -rángattam volna el Yukikot de lekötötte ez a srác.
- Látom Yesung leköti a kiscsajt. -mosolygott Donghae.
- Ne merj a közelembe menni! -mérgelődtem.
- Soo! -jött utánam Donghae. - Legalább jól vagy? -nézett szemeimbe.
- Azon kívül,hogy eltört a karom és a nyomomban lihegsz,tök jól vagyok! -mérgelődtem.
- A kocsidat Jin átnézte,és a fék beragadt. Valami elszakadt. Mit csináltál te vele?
- Semmit. És kérlek hagyj békén. -akartam elmenni,de nem engedett.
- Ma elég sokáig itt leszünk,tehát van időm megszeretettetni magam veled. -kacsintott és apuhoz ment.
- Yukiko! -kiáltottam nővérem nevét.
- Hagyjad! Most pasizik! -jött oda Shigeko. - Amúgy,mivan?
- Én megölöm Donghae-t.
- Naaa! Ne puffogj. Ez az Eunhyuk gyerek se kutya,és engem nem zavar. Ha picit erőszakoskodik leütöm. Ennyi. Na megyek,mert a merőkanalat még ki kelll hozni! -rohant be a házba Shigeko.
Én is odamentem az asztalhoz,és a gyertyákat épp Donghae gyújtotta meg. Leültem és Ő meg mellém,s mindenki nekiállt enni,mitán apu elmondta a pohárköszöntőjét...

Yukiko 4.Fejezet~

Az adrenalin égette végig az ereimet ahogy egyre nagyobb gyorsasággal közeledtem a crosspályára. Imádom hogy ez a hely nincs elkerítve és bármerről be lehet csattanni a dűnék közé. JungSoo éppen vette le a sisakot és az egyik haverjával beszélgetett, mikor elrepültem mellettük. A buckán ugratva a gödör legalján faroltam be.

-Héé!-kiabált rám JungSoo és felháborodva emelgette a karját. Nem törődve vele újra csíkokat húztam a földbe és megindultam a legnagyobb dűne felé. Tövig húzva a gázt repesztettem és különféle trükköket megengedve magamnak szaltóztam a porban. Most éreztem hogy igazán élek! A szívem lüktetése, a motor zaja és a por íze! Ez az ami engem igazán életben tart! Miután kitrükköztem magam felugrattam Leeteukék mellé, mivel ott volt a hűtőtáska amiben az ásványvizek sorakoztak.-Elment az eszed??!!-jött háborogva Leeteuk- Ki a frász vagy te hogy ekkora vadbarom vagy?-lökte meg a vállamat.

-Ha még egyszer hozzám érsz, eltöröm a karod!-fenyegettem meg miközben lehúztam magamról a sisakomat.

-Yukiko?!-lepődött meg és lefagyott.

-Nem! Anyám!-forgattam meg a szemeimet és elvettem egy vizet, kupakot letekerve ittam egy nagy kortyot.

-De nem ez a felszerelésed volt!-hüledezett és még mindig ki volt akadva.

-Ja! Hát igen, nemrégiben kaptam.-néztem végig magamon és az új kék szerkómon. Az előző rózsaszín volt, mivel Soyun vette nekem azt a felszerelést és még nem tudta hogy rühellem a rózsaszínt.

-De azért még, nem kellett volna a szívbajt hozni rám!-kapálózott mint egy eszement idióta.

-Nem pánik!-csaptam mellkason.

-Kiakasztasz!-eresztett le mint egy lufi-Ja amúgy had mutassalak be Jongwoon barátomnak.-mutatott a haverjára.

-Ja, láttam már!-vontam vállat.

-Tényleg?-pislogott nagyokat Teuk.

-Ne legyél hülyébb mint szoktál.-forgattam meg a szemeimet-Egy osztályba járok vele és nem csípjük egymást.-hagytam ott és újra a fejemre húztam a sisakot.

-Hová mész?-értetlenkedett JungSoo és beállt elém.

-Haza! Hova mennék?-fordítottam oldalra a fejemet.

-Ne menj már!-lett könyörgő a hangja.

-Had menjen ha fél egy kis versengéstől!-legyintett rám Yesung és felvette a sisakját.

-Cimbi! Ezt nem kéne!-szól rá Teuk.

-Hagyd már! Ő csak egy lány!-vont vállat.

-Te akartad ecsém!-vontam vállat egy sóhajtás után.

-Yuki! Ne csináld!-toporzékolt Teuk.

-És még rám legyintenek hogy csak egy lány.-néztem végig rajta. Beindítottam a motort és felbőgettem. Körbefarolgattam háromszor majd mentem vissza a dűnék közé. Yesung utánam ugratott én pedig hülyébbnél, hülyébb figurákat mutattam be. NamWoo látná hogy milyen extrém és életveszélyes mozdulatokat csinálok, életem végéig eltiltana ettől. De nekem ez a mindenem! Pár óra ugratások után má tényleg kezdett későre járni, így elköszöntem Teuktől és hazavettem az irányt. Otthon beparkoltam a garázsba és bevágódtam NamWoo mellé.

-Mit nézünk?-vigyorogtam mert még mindig túltengett bennem az adrenalin.

-Focit.-sóhajtott.

-Ennyire vacak?-vontam fel a szemöldökömet.

-Hát nem játszanak a legjobban.-nyújtotta felém a tál pop-cornt.

-Ha öt percen belül nem rúgnak egy gólt, soha többet nem nézek focit.-markoltam bele a tálba. S lássunk csodát nem is egy gólt rúgtunk!-Mától a nevem TeleJóska!-álltam fel a kanapéról mint egy hős. Felvágtattam mint egy ló az emeletre és Shigeko pislogott rám nagy pillákkal.-Szia!-hőköltem hátra és majdnem nekimentem a falnak.

-Milyen napod volt?-pattogott előttem mint egy kis nyuszi.

-Hát a suli unalmas, a crosspályán pedig a szokásos mámor.-tettem úgy mint aki menten összeesik.

-De jó lehet!-csillogtak a szemei.

-Holnap keresünk neked valami másik extrém sportot. Mert így tavasszal te kikészülsz.-forgattam meg a pilláimat.

-Oké!-pattogott tovább és bement a szobájába. Kuncogva vonultam be a szobámba és hanyatt terültem ki. Valahogy egy óra múlva aludtam el sikeresen és másnap reggelig fel sem ébredtem.

Shigeko 3.fejezet

Reggel kár volt elmenni Soohee szobája előtt, mert pont akkor jött ki és szerencsésen lefejelt. Ezután felkeltettük a lustaságot, majd lent az asztalnál megreggeliztünk és go a suli.
Végig fülhallgatóval a fülemben mentem a suli folyosóin, majd bent a teremben ez ugyan úgy folytatódott. Beültem a helyemre, ami Himchan mellett volt. És mondhatni ő az egyetlen barátom az iskolában a „testvéreimen” kívül. Fejem a padra tettem és majdnem elszundítottam, de Chan kivette fülemből a fülhallgatót ez által morcosan egyenesedtem fel és szúrós tekintetet szegeztem rá.
- Mi lesz a mai programod? – könyököl le az asztalra.

- Hó nélkül semmi. – nyúlok ki az asztalon. Himchan-al szoktam télen snowboard-ozni. Alaszka a kedvenc helyünk, van mikor ha időnk van csak úgy átmegyünk oda. Az egyik életem mindig a hóban van. Kedvenc évszakomnak is a telet mondom.

- Ejj, keress még valami jó elfoglaltságot, van még sok extrém sport. – vigyorog.

- Van jó tipped amit tudok csinálni? – pislogok rá nagy szemekkel.
- Persze, most soroljam az összeset? – nevet teli torokból, de szerencsére becsengettek és a tanár is bejött így elhallgatott.

Hazaérve felmentem a szobámba, és megszokott helyemre mentem, az ablakba, ami az utcára nézett. Laptopot az ölembe véve indítottam egy zenét, majd fejem a falnak támasztva kezdtem az utcát fürkészni. Nem tellett sok időbe Yukiko elment a crossmotorjával. Majd egy félóra múlva jött Jimin, Soohee pasija, s észrevett, hogy nézem ezért integetett mielőtt be nem lépett a házba. Visszaintettem neki majd felnéztem az égre és újra kikapcsoltam.
Tuti hogy bealudtam, mert arra lettem figyelmes mikor kinyitottam a szemem, hogy a szám ki van száradva és szinte kicsattantam az energiától. Laptopon megnéztem az időt.  Fél nyolc. Nyújtózva szálltam ki az ablakból és lementem Soyun-ékhoz.

- Szia, megéheztél? – mosolyogva lép elém Yun.

- Igen. – bólintok.
- Nem rég lett kész a vacsora, a többiek még nem jöttek haza, bár kezdtem azt hinni, hogy te is elmentél, mert mikor szóltunk nem jöttél le.
- Csak bealudtam, bocsánat. – hajolok meg kicsit.

- Jajj, nem kell bocsánatot kérni, és ne hajolgass itt.
- Elnézést. – kacagok, és meg vakarom a tarkóm. Az ételek még az asztalon volt és langyosak voltak. Így szedtem egy nagy adagot a tányéromra majd kicsit betettem a mikroba. Miután elfogyasztottam megcéloztam a hűtőt és kivettem a fiókból egy energiaitalt majd miközben felbontottam a nappaliba mentem ahol Namwoo épp tv-zett, így csatlakoztam hozzá.

- Szép estét, miért iszod azt a mérget? – mutat az energiaitalra.

- Mert finom.
- Még hogy nem bírod a szénsavat.
- Ez megéri a szenvedést. – köszörültem meg a torkom. – Mit nézel?

- Focit. – sóhajt fel.

- Ennyire rosszak?  - pislogok rá.
- Dehogy – nevet fel.

- Csak egyedül unalmas nézni. – rázza a fejét.
- Hozzak le néhány plüsst? Jó társaságok. – kacsintok.
- Haha, köszönöm Shigeko, de nem kell. Menj csak nyugodtan. – mosolyog. Vállat rántva indulok fel a szobámba. Kiveszem, a szekrényből a pizsamám majd elmegyek fürdeni, míg a testvéreim haza nem, jönnek.

Mikor végeztem, ami egy fél óra volt, ekkor jött haza Yukiko, elég korán. Beszélgettünk egy kicsit majd letelepedtem az ágyamra laptopom újra kézbe véve és csak nézegettem a régi képek

SooHee 2.fejezet

Reggel is üdén keltem. Nem ám,mint a hipóba áztatott tehénfos,olyan voltam. Megfésültem a hajam,majd felkötöttem,és mikor kiléptem szobámból,lefejeltem Shigeko-t. Egymásra mosolyogtunk,és már mentünk is be Yukiko szobájába. Felkeltettük,de természetesen morgott mint a bolhás kutya. Megütöttem volna,de hát az már állatkínzásnak minősülne. Anyutól szokásomhoz híven megint kaptam zsebpénzt,és vezethettem Yukiko kocsiját. Anyu és apu azért nem szereti ha vezetek,mert a gyorsaság. Kint az autóparkban van az otthonom. Imádom mikor a gumik égett szaga keveredik a porral,és a hajamba kap a szél. Ennél szebb nincs is.
A suliban mindent végiguntam,és mikor jelző volt gyorsan pakoltam össze.
- Soo! Jössz ma? -nézett rám Jimin


Jimin

- Persze. Jössz értem? -néztem rá.- Igen. Hazaérek,és tűzök érted Cica! -simított végig arcomon,és állam enyhén megcsípte.
Elmosolyodtam,és lementem. Yukiko mint a tűz,úgy hajtott haza szegény Shigeko majdnem kiesett a kocsiból,mert ez a vadbarom,úgy hajtott haza. Mikor hazaértünk Yukiko egyből eltűnt otthon apa csak nézett. Anyu elment dolgozni. Gyűlölöm mikor előttünk smárolnak. Shigeko a szobájába ment,ahogy én is,s átöltöztem. A ház elé,egy fekete szépség parkolt le.
- Jimin! -kiáltottam,és lerohantam.
Jimin már bent volt a házban,és a nyakába ugrottam.
- Szia Picúr! -adott egy puszit ajkaimra.
- Nem! Nincs csókolózás a házban! -szólt ránk apa.
- De NamWoo...-nyújtottam a szavakat.
- Nincs. -emelte meg a szemöldökeit,és a konyhába ment.
- Morcos a faterod Cica. -markolt a fenekembe Jimin.
- Nyughass. -húztam az ajtó felé. - Majd valamikor hazaesek! Szeretlek! -tűntük el a házból Jimin-el.
A kocsiba ültem,és kimentünk a parkba. Mindenki már kint csikorgatta a gumikat,és Jimin is picit gyakorolt. Kiszálltam a kocsiból,és odamentem Jin-hez. Jin a legjobb haverom égen földön. Nála nincs jobb hiszen Ő ismer a legjobban,és az árvaházból is ismertem már.
- Szia Picúrka! -ölelt meg.
- Szia Hercegem. -öleltem vissza. - Mizu? -néztem gyönyörű szemeibe.
- Látod ott azt a csókát? -mutattot Jin egy nagyon helyes srácra.
- Ja..a suli nagymenői közé tartozik. Ennyit tudok róla,ja meg,hogy azt hiszi,hogy övé a föld,és kocsi buzi. Versengős fajta.
- És még,hogy nem tudsz róla semmit! -mosolygott rám Jin.
- És a neve Lee DongHae ha jól tudom. -vakartam meg tarkóm.
- Sziasztok! -jött oda az emlegetett csacsi.
- Szia. -mosolyogtam rá.
- Van kedved versenyezni? -simogatta meg az arcom.
- Van,de ha vége,psilogni fogsz mint szar a gazba. -mosolyogtam rá.
- Felvágták a nyelved! -mosolygott és a saját kocsijába ült.
Én hátra mentem és a kocsimba ültem, Fehér szépség,de a sok versenytől már picit koszos,majd az eső lemossa. Kigurultam DongHae mellé,és Jin indított minket. Végig fej-fej mellett voltunk,és a végén,valami lett a kocsijával,és én megnyertem a futamot.
- Mondtam,hogy nyerek. -kacsintottam rá,és hátravittem a kis gyönyörűségemet.
- Hazamegyünk? -kérdezte zsebre tett kézzel a kocsinak dőlve Jimin.
- Persze. Jin marad még? -néztem fálvállról az említett fiúra.
- Még igen,de megjünk! -húzott magához.
- Jimin! Kanos vagy,gyalog megyek! -jelentettem ki,és mielőtt tiltakozni tudott volna Jin-hez rohantam.
- Hát te? -nézett rám és a kapukat zárta,nehogy ellopják a kocsikat.
- Jimin kanos,nem megyek vele sehova. -húztam a szám.
- Hazaviszlek Pici! -adott egy puszit homlokomra,és hazavitt.
- Köszönöm. -mosolyogtam rá.
- Holnap kijössz?
- Vásárolni megyek,de este lehet kiugrok!
- Este? A sötétbe?
- Ahha..olyankor szép,mikor az autó fénye a sötét megvilágítja,és a Hold is rákontráz.
- Akkor ezek a tieid! -adta át a kulcsokat.
- Tedd el estig. Rejstd valahová,és ha kiérek megcsörgetlek,leadód a drótot,és nosztalgiázhatok. -mosolyogtam.
- Oké. Na menj picilány,mert apud ma nagyon nincs jó kedvében. -mutatott a fel alá járkáló férfira.
- Hát ma ilyen. Na cíja! -adtam egy puszit az arcára.
Kiszálltam a kocsiból,Ő elment,és én a lakásba mentem. Rápillantottam az órára és 11. Hát picit elvoltam az tény,de remélem apu nem haragszik annyi. Gyorsan a szobámba sprinteltem,ahol aztán bedőltem az ágyba,és ez a DongHae gyerek járt a fejemben. Holnap szólok Yukiko-nak,hogy valamit kezdjen ezzel a gyerekkel....

Yukiko 1 Fejezet~

-Kelj fel Yukiko!-ugrált SooHee és Shigeko az ágyamon.

-Ne szívassatok már!-nyüszögtem és próbáltam minél távolabb kerülni tőlük, addig addig másztam arrébb amíg le nem tranyáltam az ágyról.-Franc essen bele!-nyüszörögtem a padlón fekve.

-Szóltunk hogy kelj fel.-nézett utánam a két jómadár.

-Csak keljek fel innen!-fenyegettem őket.

-Drágáim! Reggeli!-kiabált Soyun, vagy is anyu.

-Megyünk!-kiabált vissza Shigeko és már rohant is.

-Zabagép...-morogtam az ágy mellől és felkeltem. Gyorsan magamra kaptam egy fekete macskanadrágot, egy fekete magassarkú cipővel és egy terepmintás hosszított pólóval. Hajam kifésültem és mentem a két bolond után.-Jó reggelt!-köszöntem mindenkinek, NamWoo pedig mosolyogva tette le az újságot.

-Jó reggelt Csipkerózsika.-mosolygott és belekortyolt a kávéjába.

-Neked is.-huppantam le a helyemre SooHee mellé-Ti pedig mehettek gyalog!-morogtam és a két húgomra sandítottam.

-Csak nem megint ők keltettek?-kuncogott Soyun és letett elém egy tányér omlettet, sok zöldséggel és szójaszósszal.

-De...-néztem csúnyán rájuk. Shigeko teletömött pofival pislogott rám miközben lógott ki a szájából a kaja. Valahogy nem tudok rájuk haragudni, pedig néha seggbe billenteném őket-Na jó!-sóhajtottam egyet-Viszlek titeket kocsival...

-Engem nem kell.-vigyorgott SooHee.

-Nem mehetsz autóval!-szólt rá Soyun én meg elröhögtem magam.

-De miéééért??-húzta el nyüszörögve a szavakat Hee.

-Mert nem hiányzik hogy elüss valakit!-kortyolt bele NamWoo újra a kávéjába én pedig már majdnem lezúgtam a székről annyira röhögtem.

-Szemétség!-duzzogott Hee.

-Majd engedem hogy vezess!-suttogtam nehogy meghallja bárki is.

-Wííhh!-kezdett örülni és apánk ránk sandított. Angyalka arcot vágva ettük meg a reggelit.

-Na én megyek! Este jövök!-állt fel apu és mind a hármónk fejére egy-egy búcsú puszit nyomott. Minden reggel ez a rutin, már valahogy hiányozna ha nem ez lenne. Végül anyunak adott egy csókot és elment.

-Szia.-köszöntünk el tőle kánonba, majd miután Shigeko belapátolta a második reggelijét befejeztük mi is. Táskáinkért felmentünk a szobáinkba, vállamra vettem a szíját és lerohantam az ajtóhoz. A slusszkulcsomat kivettem a tálból ahol tartjuk s vártam a többiekre. SooHee leopárd gyorsasággal vágódott ki mellettem az ajtón és kikapta a kezemből a kulcsot. Shigeko lajhárt megszégyenítő lassúsággal vánszorgott el mellettem miután elköszönt Soyuntól. Én is elköszöntem, majd beültem az anyós ülésre. SooHee kifarolt, majd mentünk a sulihoz.

-Vigyázz az autómra ember!-parkolt le. Kiszálltunk az autóból én pedig elvettem a slusszkulcsot. Az iskola ajtaja mellett hatalmas tömörülés volt, ez azt bizonyítja hogy az iskola „menői” vannak jelen. Fejem magasra emelve büszkén sétáltam el mellettük.

-Sziasztok lányok!-köszönt oda mosolyogva JungSoo.

-Hali!-köszöntem vissza és bementem. Bent elköszöntem a két húgomtól és mentem az osztályom felé. A hideg kiráz ezektől az emberektől. Bevágódtam a leghátsó padba és a fejhallgatóm a fejemre téve próbáltam nem létezni. JungSoo a padomra ülve jelezte hogy itt van.

-Mizujs?-vigyorgott mint egy tejbe tök.

-Shigeko és SooHee keltett.-forgattam meg a szemeimet miközben kikapcsoltam a zenét.

-Na akkor képzelem!-nevette el magát, mire minden csak ránk nézett. Féltékeny pillantásokat sugallva felém, körülbelül meg tudnának ölni.

-Na igen.-kuncogtam én is.

-Délután jössz a pályára?-kíváncsiskodott pár pillanat múlva.

-Még szép!

-Na ezt már szeretem!-vigyorgott és elment a helyére. Bírom a fejét LeeTeuknek! Nagyon kedves és vicces. Habár a padtársáról nem ilyen véleménnyel vagyok. Kim JongWoon... Egocentrikus idióta, aki azt hiszi hogy minden csajt megkaphat akit csak akar. Azóta utáljuk egymást mióta ide jöttem és megpróbált felszedni. Persze nem sikerült neki, ezért eléggé csúnya nézéssel méreget azóta. Most is szúrós pillantást vetett rám, hajam félrelökve, felemelt fővel álltam fel, mivel bejött a tanár. Az órák unalmasan teltek és már alig vártam hogy a pályára érjek. Az utolsó csengőszóra, felpattantam és már rohantam is ki. Az autóba vágódva imádkoztam minél hamarabb érjenek ki ezek a tyúkok mert itt hagyom őket. Miután megérkeztek versenyautó gyorsasággal száguldottam haza, s beköszönve rohantam a motoromhoz. Felpattantam imádott járművemre s már otthon sem voltam.

Yukiko szobája

Yukiko Audi RS4-ese