Shigeko 3.fejezet

Reggel kár volt elmenni Soohee szobája előtt, mert pont akkor jött ki és szerencsésen lefejelt. Ezután felkeltettük a lustaságot, majd lent az asztalnál megreggeliztünk és go a suli.
Végig fülhallgatóval a fülemben mentem a suli folyosóin, majd bent a teremben ez ugyan úgy folytatódott. Beültem a helyemre, ami Himchan mellett volt. És mondhatni ő az egyetlen barátom az iskolában a „testvéreimen” kívül. Fejem a padra tettem és majdnem elszundítottam, de Chan kivette fülemből a fülhallgatót ez által morcosan egyenesedtem fel és szúrós tekintetet szegeztem rá.
- Mi lesz a mai programod? – könyököl le az asztalra.

- Hó nélkül semmi. – nyúlok ki az asztalon. Himchan-al szoktam télen snowboard-ozni. Alaszka a kedvenc helyünk, van mikor ha időnk van csak úgy átmegyünk oda. Az egyik életem mindig a hóban van. Kedvenc évszakomnak is a telet mondom.

- Ejj, keress még valami jó elfoglaltságot, van még sok extrém sport. – vigyorog.

- Van jó tipped amit tudok csinálni? – pislogok rá nagy szemekkel.
- Persze, most soroljam az összeset? – nevet teli torokból, de szerencsére becsengettek és a tanár is bejött így elhallgatott.

Hazaérve felmentem a szobámba, és megszokott helyemre mentem, az ablakba, ami az utcára nézett. Laptopot az ölembe véve indítottam egy zenét, majd fejem a falnak támasztva kezdtem az utcát fürkészni. Nem tellett sok időbe Yukiko elment a crossmotorjával. Majd egy félóra múlva jött Jimin, Soohee pasija, s észrevett, hogy nézem ezért integetett mielőtt be nem lépett a házba. Visszaintettem neki majd felnéztem az égre és újra kikapcsoltam.
Tuti hogy bealudtam, mert arra lettem figyelmes mikor kinyitottam a szemem, hogy a szám ki van száradva és szinte kicsattantam az energiától. Laptopon megnéztem az időt.  Fél nyolc. Nyújtózva szálltam ki az ablakból és lementem Soyun-ékhoz.

- Szia, megéheztél? – mosolyogva lép elém Yun.

- Igen. – bólintok.
- Nem rég lett kész a vacsora, a többiek még nem jöttek haza, bár kezdtem azt hinni, hogy te is elmentél, mert mikor szóltunk nem jöttél le.
- Csak bealudtam, bocsánat. – hajolok meg kicsit.

- Jajj, nem kell bocsánatot kérni, és ne hajolgass itt.
- Elnézést. – kacagok, és meg vakarom a tarkóm. Az ételek még az asztalon volt és langyosak voltak. Így szedtem egy nagy adagot a tányéromra majd kicsit betettem a mikroba. Miután elfogyasztottam megcéloztam a hűtőt és kivettem a fiókból egy energiaitalt majd miközben felbontottam a nappaliba mentem ahol Namwoo épp tv-zett, így csatlakoztam hozzá.

- Szép estét, miért iszod azt a mérget? – mutat az energiaitalra.

- Mert finom.
- Még hogy nem bírod a szénsavat.
- Ez megéri a szenvedést. – köszörültem meg a torkom. – Mit nézel?

- Focit. – sóhajt fel.

- Ennyire rosszak?  - pislogok rá.
- Dehogy – nevet fel.

- Csak egyedül unalmas nézni. – rázza a fejét.
- Hozzak le néhány plüsst? Jó társaságok. – kacsintok.
- Haha, köszönöm Shigeko, de nem kell. Menj csak nyugodtan. – mosolyog. Vállat rántva indulok fel a szobámba. Kiveszem, a szekrényből a pizsamám majd elmegyek fürdeni, míg a testvéreim haza nem, jönnek.

Mikor végeztem, ami egy fél óra volt, ekkor jött haza Yukiko, elég korán. Beszélgettünk egy kicsit majd letelepedtem az ágyamra laptopom újra kézbe véve és csak nézegettem a régi képek